The Southern Oracle, Alteriah, Die Before Breakfast - Tatabánya, Roxxy Music Café, 2012. 07. 13.

BB

Minőségi metalbulinak lehetett szem- és fültanúja, aki az estét Tatabánya egyetlen valamirevaló rockklubjában töltötte. A Southern Oracle név eleve garancia a minőségre, hiszen amellett, hogy nemzetközi szinten is kiadták a lemezüket (a német Let It Burn Records volt az elkövető), elég intenzív koncertbanda hírében állnak, és bár zenéjük nem áll hozzám a legközelebb, nem akartam kihagyni a bulit. Már csak azért sem, mert az egyik előzenekarral interjúzni készültem - hamarosan ennek gyümölcse a Carbonon is látható lesz.

Az estét a Die Before Breakfast nyitotta. Az énekes srác I Killed The Prom Queen trikóját már messziről kiszúrtam, és a metalcore és a deathcore határmezsgyéjén egyensúlyozó csapat nem is okozott csalódást. Bár színpadi munkájuk enyhén szólva mutat hiányosságokat - a basszer és az énekes ugyan igyekeztek belakni a deszkákat, de mozgásszabadságuk erősen limitálva volt a két gitáros által, akik befoglalták a színpad felét, és szinte a egész koncert alatt csak álltak, mint fütyi a lakodalomban. Srácok, a gitárosokat pozicionáljátok a színpad két szélére, és egyből több tere lesz annak, aki mozogni akar! Egyébként nem volt véletlen a trikó, toltak feldolgozást a Prom Queen-től és az As I Lay Dyingtól is, a saját számok közül meg különösen a Hidden By The Fog sütött, na meg a zárás előtti Between Two Worlds - ezek kellően dallamos számok voltak, jóféle breakdownokkal. A basszusgitáros egyébként szinte végig a magas húrokon játszott - üdítő volt látni, hogy valóban hozzátett a zenéhez, emellett tiszta vokáljai is rendben voltak. Ha a gitárosokat mozgásra bírják, életképes lesz a produkció.

Die Before Breakfast

Az Alteriah-ra már többen összegyűltek. A radikális személyi változásokon frissen átesett, és Nedermann Dénes bőgős távolléte miatt (az Ideas-os Torma Mihály helyettesítette) ezen az estén is más formációban játszó zenekar melodikus death metalja szépen megdöngette a publikumot, és a srácok sem maradtak restek a színpadon, még Horváth Gábor dobos is bőszen rázta hatalmas sörényét a témák közepette. A Die Before Breakfestből egyébként az énekes Gombik Dominik a deszkákon maradt, lévén ő az Alteriah hörgője is - mindazonáltal a csapat női énektől megfosztott dalai engem nagyban emlékeztettek a Hypocrisy nótáira, különösen a másodikként elhangzó Minden cseppel nóta indításánál támadt ez az érzésem. A srácok nem keresnek új énekesnőt, ötösben, csak Dominikkal folytatják tovább - egyéb infók a jövő hétre várható interjúban!

Mindezekután lépett színpadra a hazai deathcore/modern metal színtéren etalonnak számító The Southern Oracle. Sosem voltam nagy rajongójuk, mint ahogy az egész stílus nem az én világom, de műfajtól függetlenül elismerem, ami jó. És a srácok tényleg jók voltak! Nem véletlenül szerződtette őket egy német kiadó, roppant feszesen, pontosan, összeszokottan játszva tolták át az egybegyűltek arcán durván egy órás programjukat. Színpadi munkájuk is dicséretre méltó volt, remélem, a DBB gitárosai is látták a koncertet, hehe. Számcímeket amúgy ne várjatok tőlem, mert mint már említettem, nem ástam bele magam a csapat munkájába olyan vérmesen - de energiának nincs híján a zenéjük, az is biztos. Jól bántak a közönséggel is. A második albumot már részemről is nagyobb figyelem fogja övezni, mert jó irányba halad a TSO.

Az estét végül a Toscrew zárta, melyről interjúzási kötelezettség miatt lecsúsztam - ez a koncert pedig a Roxxy-s koncertek végét jelentette elvileg erre a nyárra. De ősztől ismét dübörögni fog tovább a gépezet, jönnek majd a jobbnál jobb csapatok, szóval járjatok sokat a Roxxy-ba!