2012. október 30., kedd

Scage, The Grenma, Our Youth - Tatabánya, Roxxy Music Café, 2012. 10. 27.

BB

A Scage már hagyományosan az őszi Roxxy-s buliján ünnepli szülinapját - hagyományosan a Grenmával. Nagy bulinak ígérkezett az esti, mi sem természetesebb hát, minthogy a Carbon stábja (ez most csak személyemet jelenti, Niki hamarabb lelépett) is csekkolta a partit. Mivel Bözsiék szokásosan irgalmatlan koncerteket szoktak adni, és a lemezről lemezre egyre jobbá váló Grenmát se láttam még élőben, nem volt kérdéses, hogy ott a helyem.

Our Youth
Nagyon hangulatos hely ez a Roxxy, és külön dicséret illeti Kareszékat, mert folyamatosan tesznek azért, hogy még többet tudjanak nyújtani a közönségnek. Ősszel például teljesen új hangrendszert kapott a klub, és bár a régi se volt kutya, most olyan szinten megdörrent a cájg, hogy az valami iszonyat. Persze jó hangmérnök nélkül a legjobb hangosítás se érne semmit, de Wéber Zsolti nagyszerű munkát végzett - lemezminőségben szóltak a csapatok.

Az Our Youth volt az este sötét lova, még csak nem is hallottam róluk eddig. Az alig több mint egyéves pesti csapat feszesen, pörgősen, viszont különösebb egyéniség nélkül tolta le jó háromnegyed órás programját. Leginkább a Dead By Aprilhez tudnám őket hasonlítani, az énekes hangja okán is. Dobosuk különösen jól csépelte a bőröket, de a tappinges basszuskiállás is bulijuk csúcspontjai közé tartozott. Természetesen terítékre került a klipes Waken Up By Wolves, de a fülbemászó refrénű Animals is helyet kapott a programban. Az idén januárban kiadott első EP-t 2013 elején fogja követni a második, amire érdemes lesz figyelni, mert van drive a bandában, de a saját arc kialakítása még várat magára.

The Grenma
A nagyon lendületes és dallamos zenét játszó Grenma elérte azt a szintet, amikor már nem lehet figyelmen kívül hagyni őket. Nem csak azért, mert az a Szalay Csongor az énekes/gitáros, aki szinkronszínészként többek között Macaulay Culkinnak is sokszor kölcsönözte a hangját, hanem azért is, mert baromi jó, amit csinálnak. Csongi orgánuma egyébként az évek során sem sokat változott, totál felismerhető, emellett az énekdallamai is kidolgozottak. A személyes kedvenc Hallja valaki a hangom természetesen elhangzott, de volt még többek között Talán nincsen minden rendben, melyben megénekeltették a közönséget is, valamint a háromszólamú vokál is nagyon rendben volt a dalban. Itt jegyezném meg, hogy mivel Arany Dóra személyében női basszerrel bírnak, nagyon fontos a dobos vokális teljesítménye, és ezzel nem is volt hiba, a vastagkeretes szemüvegében leginkább informatikusnak tűnő Botlik Mátyás profin hozta az éneket a leggyorsabb kalapálás közepette is. Különösen a második Új hősben nyújtott produkciója tetszett, de az Állunk és nézünk változatos tempóit is profin hozta. Érezhetően egyben van a csapat, Csongor konferálása is görcsmentes, laza volt, a tavalyi tortára vonatkozó poénnál pedig kifeküdtem, az kész volt! Asszem', új magyar kedvencet avattam.

Scage
A Scage viszont számomra még ezt is tudta überelni! Nagyon tetszik, amit a srácok csinálnak, és nem csak a személyes ismeretség miatt. Bár nem voltak rajtuk annyian, mint a Grenmán, ellenállhatatlanul nyomultak fenn a deszkákon! Az Against The Wall (szerintem a legjobb daluk) és a Legvégén hangzott el nyitásként, majd utána kaptunk egy évek óta nem játszott dalt, Érted él címmel. Ez a Hulló falevelet túrta ki a programból, és nagyon tetszett (srácok, a fiókok mélyét ki kell rámolni de kurva gyorsan, ha ilyen gyöngyszemek vannak elfeledve, hehe!). A kötelező feldolgozások mellett (American Idiot, First Date és a ráadásban egy Alvin-szerzemény) volt még természetesen Tovább (totál megőrüléssel a nézőtéren), Szerepjáték (iszonyat húzást kapott az elején picit megváltoztatott dobolástól!), és egy újabb keletű dal, A világ végén címmel, melynek metalos, de számomra kicsit punkosan megfogott nyitótémája a koncert egyik fénypontja volt. Boda Tomi végig önfeledten ütötte a cájgot, Bözsi szokásához híven ugrált, pörgött-forgott, maximálisan belakta a színpadot, és baromi jól vokálozott, Jam pedig tök jól énekelt és néha el is üvöltötte magát (nagyon bírom a durvább hangját a srácnak, csak keveset használja, hehe). A Hazudni könnyű-ben vendégként a hangmérnök Wéber Zsolti is színpadra lépett, hogy gitározva támogassa meg a produkciót, és zenei érdeklődéséből adódóan még az eredeti verziónál is keményebben szólaltatta meg a szerzeményt. A záró Láthahatlan ezek után már csak kegyelemdöfés volt.

Konklúzió - nagyon jó koncerteket láthattak a jelenlévők, a Grenma már a dallamos punkrock egyik élcsapata hazánkban, a Scage pedig egy roppant feelinges koncerten ünnepelte fennállása harmadik évfordulóját.

(A képekért köszönet a kemma.hu-nak!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése