A szerkesztőség kedvencei (2012)

Mint azt észrevehettétek, eléggé rápihentünk az ünnepekre. Nem kell emögött különösebb okot keresni, egészen egyszerűen arról van szó, hogy kissé megfeküdte a gyomrunkat a karácsonyi bejgli, és túl jól sikerült a szilveszteri mulatozás, hehe. De itt vagyunk, ragyogunk, és mindannyian írtunk egy rövid listát, mely lemezeket tartottuk a legjobbnak 2012-ben. Mini-időutazásra fel, visszatekintés üzemmód indul! Check it out!

BB

Nagyon, nagyon, nagyon... szóval nagyon sokat törpöltem ezen a kérdésen... Év közben több kritikám végére is odaírtam, hogy esélyes az Év lemeze-díjra, de akkor még lövésem sem volt arról, mennyire nehéz lesz végül dönteni. Iszonyat hosszasan született tehát az alábbi sorrend, végül úgy határoztam, hogy semmi értelme tovább agyalni, és leírom azt a sorrendet, amit épp most helyénvalónak érzek. Lehet, hogy ha holnap megkérdezel, már mást mondanék. Akkor hát ugorjunk neki!

1. Stone Sour - House Of Gold & Bones, part I.

A fent leírtak ellenére picit sem volt nehéz a végső döntés. Az év számomra legjobb albuma a Stone Sour monumentális koncepciójának első fele lett. Borzalmasan kíváncsi vagyok a második részre, mely Corey szerint állva hagyja majd az elsőt. Meglátjuk...

2. Rush - Clockwork Angels

Itt már komoly bajok kezdődtek, hiszen a 2-5. helyet elfoglaló csapatok között abszolút holtversenyközeli eredmény mutatkozott. Végül nem tudtam ellenállni a kanadai progrock-varázslatnak, és Geddy Lee-ék nyakába akasztottam az ezüstérmet.

3. Adrenaline Mob - Omertà

Kevés híján a dobogóról is leszorultak Portnoyék, de azért azt a bizonyos kását mégsem eszik olyan forrón. Elsősorban annak köszönhetik a harmadik helyüket, hogy az év elején szállítottak le egy olyan minőségi lemezanyagot, mint az Omertà.

4. Testament - Dark Roots Of Earth

A legkerekebb, színvonalában legegységesebb anyagot idén vitathatatlanul Chuck Billy-ék adták ki, ez azonban személyes listámon mégis "csak" a negyedik helyre volt elég.

5. Gojira - L'Enfant Sauvage

A francia négyes végérvényesen és letörölhetetlenül felrakta magát a durvulat zenék térképére ezzel a lemezzel, és nehezen tudom elképzelni, hogy valaha is gyenge munka fog kikerülni a kezeik közül.

6. Mägo de Oz - Hechizos, Pócimas y Brujería

Az énekescserén átesett hispán folk/proggerek minimális csalódást okoztak - de persze ez csak a korábbi, zseniális munkáikhoz képest értendő. A progresszív élből idén kicsit visszább vettek, előtérbe került a dalközpontúság, de ez nem változtat azon, hogy még mindig a világ egyik legjobb zenekarának tartom őket.

7. Parkway Drive - Atlas

Alig két hónapja ismerem a kengurus fiúkat, de ez idő alatt a legtöbbet pörgetett anyaggá vált nálam az Atlas. Akár még nagyobb meglepetést is okozhatnak a következő albummal, de mivel most sokat akarnak turnézni, új stuffra idén ne számíts. Addig is fülelj bele a metalcore mezőny kevés igazán kortalan alkotásainak egyikébe.

8. Deftones - Koi No Yokan

Chi még mindig kómában, de a Deftones főnixként támadt fel a 2010-es Diamond Eyes-zal, és fikarcnyit sem lett gyengébb a Koi No Yokan sem, sőt, ha lehet, még egy lapát szenet hajítottak a száguldó zenekari mozdony kazánjába.

9. Perfect Symmetry - Tökéletes szándék

Az egyetlen magyar szereplő a listán. Nyugati szintet képviselő, ragadós dallamokkal megspékelt progresszív rock/metaljuk hamar megtalálta az utat a szívemhez. Hamarosan napvilágot lát a lemezről készült recenzió is.

10. Dishearthed - Praise The Fool EP

Hatalmas kakukktojás az ismeretlen chilei legények EP-je. A MySpace-en szörfölgetve akadtam a nyomukra, és azonnal éreztem, hogy végem van! Ha nincs ennyi kitűnő album a mögöttünk hagyott évben, a listám első felében végeztek volna. Új kedvencet avattam tehát, mindenkinek ajánlom a hiperdallamos melodeath-ben utazó brigádot. (A tervek szerint hamarosan interjú is készül majd velük, és természetesen a hanganyagot is meg fogjuk kritizálni)

Pintér Niki

1.  Lacuna Coil - Dark Adrenaline

A Lacuna Coil azon kevés csapatok egyikéhez tartozik, akinek az évek során sikerült megőrizni a csapat identitását, ami a lemezen is érezhető. Nem mintha nem tudnának újat adni, de ők azon meggyőződésnél maradtak, hogy ha van egy jól bevált, akkor azt nem bolygatják. Igaz, eddig nem tartoztam a megrögzött Lacuna-rajongók táborához, de ezúttal engem is sikerült meggyőzniük.

2. Hoobastank - Fight or Flight

Nem is mertem reménykedni, hogy a 2000-es évek elején népszerű amerikai banda új albummal rukkol elő. Doug Robb és csapata szintén megmaradtak az előző években képviselt stílusuknál. A többségben lírikus dalokat tartalmazó album mégsem lett egysíkú, mert a Hooba-nak a korábbi dalokból kiindulva ez valahogy ez nagyon jól áll. Mintha azt üzennék a rajongóknak ezzel a albummal, hogy „még nem tűntünk el teljesen”. Sajnos a dalok eléggé rövidre sikerültek, így még negyven percet sem tesz ki a Fight or Flight.

3. Van Halen - The Different Kind of Truth

Mindig jó, ha egy 80-as években sikeres banda lemezt ad ki. Egy csöppet sem csalódhat az, aki meghallgatja a Different Kind of Truth-t, ami a Van Halen sikeres éveit idézi elő.

4. Halestorm - A Strange Case Of …

Nem okozott számomra csalódást az amerikai Halestorm új lemeze. Úgy gondolom, hogy a hard rock stílusban mozgó együttes jó irányban halad a világsiker felé, amire nem utolsósorban Lizzy Hale egyedi hangja a garancia. A stílusuk igencsak egyedi és cseppet sem unalmas, látszik, hogy valami újat szeretnének kihozni magukból - ami sikerült is. Egyedül talán csak az üvöltős részek hatnak furcsán az énekesnőtől.

5. Jack White - Bunderbruss

A White Stripes-alapító ezúttal egy fura nevű új albummal rukkolt elő. Lehetséges, hogy Jack White beleunt a közös projektekbe, és úgy gondolta, inkább kiad egy saját lemezt, de a tőle megszokott egyedi stílus valóban átjön. A fanoknak tetszeni fog az új album, de aki most ismerkedik a névvel, annak is tartogatnak némi meglepetést a dalok.

6. Anneke van Giersbergen - Everything Is Changing

Ismét egy szólóalbum, de ezúttal egy női előadótól. A holland származású Anneke van Giersbergent korábban a The Gathering énekesnőjeként ismerhettünk meg, de dolgozott már a Napalm Death-szel, és az Aryeonnal is. A hölgy igencsak nagy irányt váltott ezzel, ahogy az album címéből is kiderül, hogy ezúttal nem a kemény rock kategóriában száll versenybe, hanem inkább a pop-rock zene kedvelőit célozza meg ezzel a lemezzel.

7. Blind Guardian - Memories of a Time to Come

A germán power metal képviselői összegyűjtötték a 25 év alatt született legjobb dalaikat. Ezen a korongon az általuk vélt legsikeresebb dalok felújított, újrakevert verzióban kerültek fel, összesen két lemezre, egy harmadik limitált lemezen pedig átdolgozott dalokat is találhatunk.

8. Soulfly - Enslaved

A 2010-es Omen lemez óta nem sok változáson ment keresztül az együttes - megtartották azt a death/thrash vonulatot, ami korábban jellemezte őket.

9. Therion - Les Fleurs Du Mal

A svéd szimfonikus metal együttes ezen az albumon megpróbálkozott hatvanas-hetvenes évekbeli francia popdalokat/sanzonok feldolgozásával. Nekem tetszett, hogy az ilyen befutott slágereket (mint például a Poupée De Cire, Poupée De Son) Therion-os hangzásban hallhatom vissza.

10. Sonata Arctica - Stones Grow Her Name

Nagyon szerettem volna, ha az egyik kedvenc finn együttesem inkább visszatér a Reckoning Night vagy az Ecliptica irányvonalához, de ezúttal sajnos nem így történt. Lehet, hogy a tagcserék nem tettek jót a bandának az utóbbi időben és a hangszeres újítások sem jöttek be - remélem a következő albumnál sikerül visszatérniük korábbi megszokott stílusokhoz.

Baucsek Rajmund

1. Bloody Roots - Az ígéretek földjén 

Egyértelműen az idei év legjobb albuma számomra a Smici által vezetett bandáé, mely igencsak kitűnő thrash muzsikát tol az arcunkba és második lemezükkel megugrották az első album által felállított lécet. Ficzek András szövegei telibe találtak, a zenei teljesítmény pedig kiváló az album elejétől a végéig.

2. Dalriada - Napisten hava 

Sokáig a képzeletbeli dobogó első helyén állt a soproni folk-metal horda zseniális új lemezével és szívem szerint megosztott első helyet adnék nekik, hiszen nagyszerű új anyagot tettek le az asztalra. Kiforrott stílus, kiváló kooperáció a népi elemek és a metal zene között, epikus, szomorú, vidám, hazafias dalokkal.

3. Sabaton - Carolus Rex 

A harmadik helyre futott be egyik kedvenc együttesem a svéd Sabaton új lemezével, melyen végre saját történelmüket dolgozták fel a megszokott power metalos köntösben. Nagy változásokon esett át a csapat legénysége, de ez sem okozott problémát. A svéd nagyhatalom dicső időszakáról és bukásáról szóló anyag pompás gitárszólókkal, nagyszerű témákkal elvitte a bronzot a Stone Sour elől.

4. Stone Sour - The House of Gold and Bones 

A Corey Taylor fémjelezte banda nem sokkal csúszott le a dobogóról az új anyaggal, mely az egyik legjobb lemeznek számít 2012-ben mind a kritikák, mind a hallgatóság szemében-fülében. BB kolléga írásával abszolút egyetértek, nagyon odatették magukat az amcsi srácok. Változatos album, Corey hangja zseniális, várjuk a folytatást.

5. Eluveitie - Helvetios 

A lista első felében végzett a svájci folk-metal legénység, amely egy nagyon jó kis konceptalbumot terített az asztalra, amelyet személy szerint hamar felzabáltam, hehe. Hozták a formájukat, és bár sokan támadják őket, hogy  némileg „eladták” magukat, szerintem ez nem így van. Ezen a lemezen is arcszaggató folk-metalcore nótákat kapunk.

6. Gojira - L’enfant Sauvage 

A lemezről szintén lehetett olvasni kritikát, sok újat nem tudok ehhez hozzátenni, de kedves kritikus cimborámhoz csatlakozva, én is kiemelkedőnek tartom a francia death metalosok új anyagát. Az összeszokottság, a profizmus eredményre vezetett.

7. Ensiferum - Unsung Heroes 

Az év végi tízes listáról nem maradhat le a finn Ensiferum új anyaga sem, amely bár nem kiemelkedő, azonban ennek ellenére erős anyag, epikus-folkos elemekkel bőségesen megrakva, változó énektémákkal.

8. Tales of Evening - Hajléktalan lélek 

Az év egyik legkellemesebb meglepetése a képzeletbeli lista nyolcadik helyére volt elég. A zalai Tales of Evening bemutatkozó lemezével nagyon hamar népszerűvé vált. Jó kis dallamos muzsikára az emberek mindig vevők, főleg, hogy az énekért egy bájos fiatal leányzó felel.

9. Testament - Dark Roots Of Earth 

Nem volt szívem kihagyni az amerikai hagyományos thrash metal zászlóvivőinek új lemezét. Egész egyszerűen azért mert az album ütős. Nincs túlcsicsázva, egész egyszerűen marha jó az album és nagyon jól szól.

10. Omen - Nomen est Omen 

A magyar metal csapatok egyik öregje, megújult tagsággal végre kiadta a várva várt lemezét és egész egyszerűen az anyag egy kiválóan sikerült visszatérő album. Nagyon jó gitár-, dob- és énektémák találhatók a lemezen. Úgy tűnik a zenekar környékén a dolgok rendeződtek, reméljük így is marad.

És akik nem kerültek fel a listára, bár természetesen megvolt rá az esély: a Wintersun új albumával (Time I), Kalapács József új albuma a Poklok és mennyek között, az Accept Stalingrad című albumával, az Ex Deo római világban játszódó zseniális anyaga (Caligula). És még számos más album. 

Kósi Zsolt

1. Katatonia - Dead End Kings

Az év általam legjobban várt albuma rajt-cél győzelmet aratott, a svéd gót/atmoszférikus rock- stb, stb. banda kicsit elhamarkodott előző albuma után ismét egy igazi klasszikust rakott le az asztalra. A Dead End Kings telis-tele van az igazi Katatonia-érzéssel töltött számokkal, ennyi sláger legutóbb a 2006-os The Great Cold Distance-en volt utoljára. Az pedig régen volt, és sokat is pörgött nálam. Ezt az albumot is hallgatom még egy ideig - mondjuk a következő (remélhetőleg ismét) pazar Katatonia-albumig.

2. Tiamat - The Scarred People

Elsőre hallgatásra furcsa volt, másodikra még inkább, harmadikra már a zseniális kategóriát is kimerítette nálam az új Tiamat. Nem könnyen befogadható, ahogy Johan Edlundék lovagolnak egyik stílusból a másikba, de ettől csúcs az album, giga-mega slágerekkel, borús szövegekkel, kiváló énekkel. Ja, és plusz pont, hogy megemlítik Budapestet. 

3. Be’lakor - Of Breath and Bone

A számomra ismeretlen ausztrál death metalosok méltán érdemelték ki a dobogó legalsó fokát, ugyanis feladatták velem azt az elvet, hogy egy death metal nóta csak 2,5 maximum 4 percig jó. Hát nem, itt konkrét 7-8 perces death hullámok csapják arcon a hallgatót, és végig élvezhetően. Talán ez a legnagyobb erényük, és talán nem túlzok, hogy a jövőben még sok szépet és jót fogunk róluk/tőlük hallani.

4. Moonspell - Alpha Noir/Omega White

Dupla albummal tért vissza a gyökereihez a portugál Moonspell, és milyen jól tette! Az Alpha Noir régivágású zenéje után felpezsdülés a gótosabb beütésű Omega White, tele bombasztikus slágerekkel. A dobogóhoz nálam nem volt elég, de csak centiken múlt.

5. Anaal Nathrakh - Vanitas

A lista közepén számomra egy kellemes meglepetés, a kimondhatatlan nevű brit - nekem csak - Anál csapat szerepel, akik ultrasúlyos death metaljukkal hamar belopták magukat a szívembe. Ráadásul ők adták számomra az év slágerét, a Forging Towards the Sunsetet, amiért külön köszönet.

6.  Deftones - Koi No Yokan

Megannyi viszontagság után folytatódik a Deftones álomtörténete, a Koi No Yokan az idei év legkellemesebb meglepetése, mivel azt hittem, az előző Diamond Eyest képtelenség lesz felülmúlni. Jelentem, sikerült.

7. Grand Magus - The Hunt

A svédek mindig is nagy mágusok voltak, már ha jó kis metalról van szó. Ez alól a stockholmi Grand Magus sem kivétel, a zakatolós, igazi heavy metal slágereket tartalmazó The Hunt album méltán került listámra. Remélem, nem kell sokat várni az új albumra, meg egy jó kis koncertre hazánkban!

8. Cannibal Corpse - Torture

Jó öreg Cannibalék még az év eleje felé örvendeztették meg rajongóikat legújabb sorlemezükkel, amiben a hardcore rajongóknak nem kellett csalódniuk. Hogy miért? A szokásos kiváló számcímekhez (Followed Home Then Killed, As Deep as the Knife Will Go) ezúttal is bivalyerős muzsika dukált, ez pedig nálam a nyolcadik helyet érte tavaly.

9. Germ - Wish

A Germ és jómagam ismeretsége még csak pár hónapos, de azóta újra felfedeztem a nyers black metalt, amin anno még felnőttem. Remélhetőleg Tim Yatras a következő időszakban is megörvendeztet minket pár kiváló albummal, a Wish ugyanis 2012 egyik legjobb – ha nem a legjobb – black metal albuma lett.

10. Rózsaszín Pitbull - Szén City

Listám egyetlen magyar szereplője talán csak azért érdemelhette ki ezt a megtisztelő helyezést, mert nem volt új Ossian album. Na jó, tudom, ez erős volt, hiszen Pitbullék zseniális albumot raktak le az asztalra, a szövegekről már nem is beszélve. Magyar punk-rockban még mindig erősek vagyunk, remélem 2013-ban jön egy jó kis Prosectura album is.